In memoriam dr. Németi János (1939-2020)

Sâmbătă, 7 noiembrie 2020, a încetat din viață arheologul Németi János, la vârsta de 81 de ani. Németi János s-a născut la data de 22 noiembrie 1939 în localitatea Sânmiclăuş, judeţul Satu Mare. A urmat cursurile Universităţii Babeş-Bolyai din Cluj, Facultatea de Istorie-Filosofie, pe care a absolvit-o în anul 1963.. Cariera de arheolog și-a început-o în 1963 la muzeul din Baia Mare, după care, din 1966, a lucrat la muzeul din Carei, orașul în care avea să rămână pentru întreaga viață. În perioada 1966-1977 a condus mai multe săpături arheologice din judeţul Satu Mare (Carei-Bobald, Pişcolt, Sanislău, Andrid, Căpleni, Foieni, Berea etc.) descoperind unele dintre cele mai mari cimitire celtice din centrul şi estul Europei. În anul 1977, la o sută de ani de la naşterea poetului Ady Endre, a avut un rol însemnat în renovarea casei memoriale şi în reorganizarea expoziţiei legate de viaţa şi activitatea poetului. De la muzeu a fost transferat în 1977 la Şcoala Generală nr. 1. Aparent a fost promovat într-o funcţie mai importantă, ca director adjunct, în realitate, din motive obscure a fost îndepărtat de la muzeu. Németi János nu a abandonat însă investigarea vestigiilor arheologice, nici valorificarea acestora, dar pentru un timp a trebuit să se mulţumească doar cu cercetări de suprafaţă și salvarea artefactelor prin urmărirea unor lucrări de construcţii. Între timp şi-a susţinut cu succes teza de doctorat „Hallstatt-ul târziu şi La Tène-ul timpuriu din nord-vestul României”. În 1990 s-a reintegrat instituţional în cercetarea arheologică prin cooptarea sa ca cercetător la Institutul Român de Tracologie. Prin săpăturile de la Carei-Bobald, care au fost conduse de către Németi János timp de decenii întregi în colaborare cu multe instituţii naţionale şi internaţionale, au ieșit la lumină multe informaţii despre viaţa cotidiană pe un tell din epoca bronzului mijlociu. Până la data de pensionării sale în anul 2003 a făcut parte din colectivul Muzeului Judeţean Satu Mare, respectiv director la Muzeul Orăşenesc Carei între 1999 și 2003. În această perioadă a avut un rol însemnat în continuarea cercetării zonei, cercetare valorificată prin cartea „Repertoriul arheologic al zonei Careiul” apărută în 1999 şi prin reorganizarea expoziţiilor din muzeele din Satu Mare şi Carei. A participat la peste 50 de conferinţe naţionale şi internaţionale și la organizarea de mari expoziții internaționale precum cea dedicată tracilor și celților de la Hochdorf în 2000 și monumentala expoziţie dedicată celţilor de la Milano din 1991. După pensionare nu și-a încetat activitatea ştiinţifică, participând la săpături arheologice din Ungaria și România și la organizarea expoziţiei semicentenare a Muzeului Municipal Carei. În 2011 este distins cu titlul Pro Urbe la Carei, iar în toamna anului 2014 a fost numit cetățean de onoare al municipiului Carei.

Dumnezeu să-l odihnească în pace !

In memoriam dr. Németi János (1939-2020)

 

 

  1. november 7-én, szombaton 81 éves korában elhunyt dr. Németi János nyugalmazott régész, régészeti szakíró, történész, muzeológus. Németi János 1939. november 22-én született a Szatmár megyei Krasznaszentmiklóson. Elemi, majd középiskolai tanulmányait Nagykárolyban végezte (1957), majd a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett történelemtanári diplomát és régészeti szakképesítést 1963-ban. Frissen végzettként a nagybányai múzeumban kezdte régész pályafutását, majd 1966-tól a Nagykárolyi Városi Múzeumban dolgozott. 1966-1977 között számos régészeti ásatást vezetett Szatmár megyében (Nagykároly-Bobáld, Piskolt, Szaniszló, Érendréd, Kaplony, Mezőfény, Bere stb.) feltárva Közép- és Kelet-Európa legnagyobb kelta temetőit. 1977-ben, Ady Endre születésének centenáriumán, jelentős szerepe volt az Ady-emlékház felújításában és a költő életével, tevékenységével kapcsolatos kiállítás átszervezésében. 1977-től a nagykárolyi 1. számú Általános Iskola aligazgatója (1977–88), majd tanára (1988–90) lett, miután tisztázatlan okok miatt eltávolították a múzeumból. Németi nem hagyott fel a régészeti leletek vizsgálatával, azonban egy ideig csak a felszínkutatással kellett megelégednie. Időközben sikeresen megvédte „Északnyugat-Románia kora vaskorának vége és a második vaskor kialakulása” című doktori disszertációját. 1990-ben a bukaresti Trakológiai Intézet régészeti tudományos kutatójává választották. A Nagykároly-Bobáld-i ásatások révén, amelyeket Németi számos hazai és nemzetközi intézménnyel együttműködve több évtizeden át vezetett, a hétköznapi élettel kapcsolatos számos adatra derült fény a középső bronzkori tell telep régészeti feltárásakor. A 2003-ban történt nyugdíjba vonulásáig a Szatmár Megyei Múzeum munkatársa, 1999-2003 között pedig a Nagykárolyi Városi Múzeum igazgatója volt. Ebben az időszakban jelentős szerepe volt a régió kutatásának folytatásában, 1999-ben megjelent „Nagykároly vidékének régészeti repertóriuma” című könyve, valamint a szatmárnémeti és a nagykárolyi múzeum kiállításainak átszervezésében is közreműködött.

Több mint 50 országos és nemzetközi konferencián vett részt, valamint olyan nagy nemzetközi kiállítások szervezésében is közreműködött, mint például a 2000-ben a trákok és kelták emlékére rendezett kiállítás Hochdorfban, valamint a keltákról szóló monumentális kiállítás Milánóban 1991-ben. Nyugdíjazása után nem szüntette meg tudományos tevékenységét, részt vett magyarországi és romániai régészeti ásatásokon, valamint a Nagykárolyi Városi Múzeum kiállításának szervezésében.

2011-ben Pro Urbe-díjjal tüntette ki Nagykároly városa, 2014 őszén pedig elévülhetetlen és elvitathatatlan érdemeinek elismeréseként Nagykároly díszpolgárává avatták.

Nyugodjon békében!

Leave a Reply

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük