RECONSTITUIREA MEMORIEI SĂTMĂRENE – 130 de ani de viață muzeală sătmăreană – MSM 130

Primele încercări și preocupări de organizare a colecțiilor muzeale în orașul Satu Mare datează din a doua jumătate a secolului al XIX-lea, aceste etape inițiale aparținând unor profesori și elevi ai Gimnaziului Reformat din Satu Mare. În anul 1891, la inițiativa municipalității și a intelectualilor pasionați de istoria și cultura locală, s-au pus bazele societății culturale „Cercul Kölcsey”, cu un an înainte aniversându-se 100 de ani de la nașterea poetului Kölcsey Ferenc.

În 10 noiembrie 1891 s-a adoptat regulamentul societății, scopul acesteia fiind emanciparea spirituală, promovarea literaturii, a artelor și științelor. De asemenea, se urmărea înființarea unei „camere Kölcsey”, un spațiu cu rol memorial,  în care să fie adunate bunurile ce au aparținut poetului. Din obiectivele societății făcea parte și înființarea a trei secții culturale: socială, literară și muzeală.

Secția muzeală era compusă iniţial din şase membri, avându-l ca preşedinte pe ofiţerul Kiss Gideon. Scopul secţiei muzeale era de ”a expune valorile istorice, reprezentările istorice și locurile istorice ale județului”. Patrimoniul secţiei muzeale a fost constituit în cea mai mare parte din donaţii făcute de oameni de seamă ai orașului: ofiţerul Kiss Gedeon, baronul Vécsey Iosif sau episcopul romano catolic Meszlényi Iuliu, dar și din partea unor instituţii de stat din oraş: liceul reformat, biserica reformată sau corul sătmărean. Sarcina principală a membrilor secţiei muzeale era de a se ocupa de îmbogățirea patrimoniului istoric și bibliofil. Membrii secţiei muzeale erau obligaţi să ţină o evidenţă a obiectelor și pieselor achiziţionate și să prezinte anual rapoarte în acest sens, pentru adunarea generală proprie și pentru Muzeul Naţional de Istorie din Budapesta. Muzeul era structurat în cinci secţii: Bibliotecă, Arheologie și antichităţi, Etnografie, Artă și Ştiinţele naturii. Muzeul a fost găzduit în trei săli situate la parterul Gimnaziului Reformat din Satu Mare.

În paralel, începând cu anul 1898, o dată cu constituirea Despărţământului Sătmar – Ugocea al ASTREI, se iniţiază o vastă activitate de colecţionare a pieselor etnografice românești (ţesături, port popular, obiecte casnice și artefacte specifice mediului rural românesc), organizându-se la finele secolului al XIX-lea mai multe expoziții temporare, în satele din comitatul Satu Mare.

În anul 1905 se deschide Muzeul Municipal Satu Mare, având la bază colecțiile muzeului înființat în cadrul Societății Culturale Kölcsey. Bunurile inventariate în patrimoniul muzeului numărau nu mai puțin de 1495 de piese. În următorii ani patrimoniul muzeului a continuat să se îmbogățească ajungând în anul 1918 la 10078 de piese.

În perioada dictaturii lui Béla Kun, în luna martie 1919, lăzi întregi din bunurile muzeului au fost trimise la Budapesta, împreună cu alte bunuri sechestrate de la instituții sau persoane particulare sătmărene. Aceste bunuri culturale au fost recuperate parțial abia în anul 1922.

După Marea Unire inspectorul școlar Dariu Pop a întreprins vaste acțiuni de colecționare a pieselor etnografice din județ, obiecte de istorie și mai ales carte veche românească, pe care le-a donat muzeului inaugurat la 1 decembrie 1925. Acest muzeu fost înființat din inițiativa primarului Augustin Ferențiu, cu organizarea expoziției fiind însărcinat artistul Aurel Popp, care s-a bucurat de sprijinul învățătorilor, profesorilor și a altor intelectuali, dintre care trebuie să-i menționăm pe Iosif Schneider (de la care ne provin unele dintre cele mai vechi fotografii păstrate și azi în colecția muzeului nostru, adevărate mărturii ale culturii tradiționale românești), Andrei Litteczky, Alexandru Sarkadi, Alexandru Monaki sau Aurel Coza.

Aceste inițiative și acțiuni întreprinse în domeniul muzeistic constituie o bază solidă a muzeului sătmărean de astăzi, predecesorii noștri, prin pasiune și trudă fiind cei ce au colecționat și tezaurizat patrimoniul cultural devenit peste secole zestrea cultural – istorică a județului Satu Mare. În articolele următoare, ce constituie viitoarea Monografie cu titlul ”130 de ani de viață muzeală sătmăreană”, vom prezenta numeroase documente și imagini din istoria și activitatea muzeului nostru.

Adresăm mulțumiri colegilor de la Arhivele Naționale – Biroul județean Satu Mare, pentru sprijinul oferit în vederea documentării științifice.

Dr. Daniela Bălu

Diana Kinces

 

SZATMÁRI EMLÉKEZET HELYREÁLLÍTÁSA – MSM 130

A szatmári múzeumi élet 130 éve – MSM 130

Az első szatmári múzeumi gyűjtemények a 19. század második feléből származnak és a Szatmárnémeti Református Gimnázium néhány tanárához és diákjához, valamint az iskola mellett működő, kulturális tevékenységet folytató Kölcsey Körhez köthetőek. Egy évvel a költő, Kölcsey Ferenc születésének 100. évfordulója előtt, 1891-ben az önkormányzat, valamint a helytörténetért és kultúráért rajongó értelmiségiek kezdeményezésre megalakult a “Kölcsey Kör”.

  1. november 10-én elfogadták a kör szabályzatát, amelynek célja a szellemi emancipáció, az irodalom, a művészetek és a tudományok népszerűsítése volt. A társaság célja volt egy emlékszoba felállítása is, amelyben összegyűjtötték a költő javait és terveik között szerepelt három kulturális szakosztály – társadalmi, irodalmi és múzeumi – létrehozása is.

A múzeumi szakosztály eredetileg hat tagból állt, Kiss Gedeon tiszt elnöklete alatt és célkitűzéseik között szerepelt “a megye történelmi értékeinek és történelmi helyeinek feltárása”. A múzeumi szakosztály gyűjteményének nagy része többnyire a város elöljáróinak (Kiss Gedeon tiszt, báró Vécsey József, Meszlényi Gyula római katolikus püspök) adományaiból állt, de néhány intézmény is, mint például a református gimnázium, a református egyház vagy a szatmári kórus is szép számmal hozzájárult a kollekció gyarapodásához. Fő feladatuknak a történelmi és a bibliofil (ritka becses könyvek, kiadványok) örökség gyarapítását tartották. A tagok kötelesek voltak nyilvántartást vezetni a megvásárolt tárgyakról és erről éves jelentéseket kell benyújtaniuk saját közgyűlésük és a Budapesti Nemzeti Múzeum számára. A múzeumi szakosztály öt részből állt: Könyvtár, Régészet és régiségek, Néprajz, Művészet és Természettudomány. A múzeum három teremben kapott helyet a Református Gimnázium földszintjén.

Ezzel párhuzamosan, 1898-tól kezdve, az ASTRA Szatmár-Ugocsai Fiókszervezetének megalakulásával jelentős mértékben megindult a román néprajzi tárgyak (szövetek, népviseletek, háztartási cikkek és a román vidékre jellemző tárgyak) gyűjtése is és ennek kapcsán a 19. század végén számos időszaki kiállítást rendeztek a Szatmár vármegyei falvakban.

1905-ben megnyílt a Szatmárnémeti Városi Múzeum, gyűjteményének alapja pedig a Kölcsey Kör keretében létrehozott múzeumi szakosztály kollekciója volt, a beleltározott kulturális javak száma megközelítőleg 1495 darabot tett ki. Az évek folyamán a gyűjtemény folyamatosan gyarapodott, így 1918-ban elérte a 1788 daradszámot.

A Tanácsköztársaság idején, 1919 márciusában ládaszámra küldték a gyűjtemény darabjait Budapestre a helyi intézményektől vagy magánszemélyek által lefoglalt egyéb javakkal együtt, melyeknek egy részét 1922-ben sikerült visszaszerezni.

A Nagy Egyesülés után Dariu Pop tanfelügyelő széleskörű gyűjtőakciókat szervezett a megye területéről származó néprajzi és történelmi jellegű tárgyak és régi román könyvek összegyűjtésére, amelyeket az 1925. december 1-jén felavatott múzeumnak adományozott.

A múzeumot Ferenc Ágoston (Augustin Ferențiu) polgármester kezdeményezésére alapították, ő pedig a kiállítás megszervezését Popp Aurélre bízta, aki a tanárok, tanítók és más értelmiségiek támogatását élvezve megszervezte az állandó tárlatot. Támogatói közül meg kell említenünk Schneider Józsefet, (akitől a múzeumunk gyűjteményében ma őrzött legrégebbi fotók származnak), Litteczky Andrást, Sarkadi Sándort, Monaki Sándort vagy Coza Aurélt.

Ezek a múzeumszervezési kezdeményezések és törekvések szilárd alapot jelentenek a mai szatmári múzeum számára, ugyanis elődeink szenvedéllyel és kemény munkával dolgoztak azon, hogy összegyűjtsék azt a kulturális örökséget, amely az évszázadok során Szatmár megye kultúrtörténeti hagyatékává vált. „A szatmári múzeumi élet 130 éve” című tanulmányköteteben szereplő publikációk számos dokumentumot és képet mutatnak be múzeumunk történetéből és tevékenységéből.

Dr. Daniela Bălu

Diana Kinces

Leave a Reply

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük